a Zsiráf , az Egér , meg az Oroszlán

Megérkeztünk. Komolyan el se hiszem ember...ennyire még sosem örültem a sötét betonnak a lábam alatt.
Kedvem lett volna megcsókolni a földet , de helyette inkább jobbnak láttam , minél előbb a tömeggel haladni. A mozgólépcsőn lehaladva megláttam egy kosztümös nőt , táblával a kezében .
" Bór Jázmin ---> Bp ---> BigHit "

- Ez a menedzser lesz ! - Morogtam az orrom alatt és lassan kissé sápadtan odasétáltam hozzá .

- Jó napot! - Remegett meg a hangom . Kissé zavarban vagyok az emberektől.

- Jó estét kívánok kisasszony , ön lenne Bór Jázmin? - Fordult hozzá mosolyogva.

- Igen én lennék...azt hiszem.- Bátortalanodtam el. Most ez komoly ...Jázmin szedd össze magad! Tudd már megmondani ki vagy ! 

- Akkor erre tessék , egy hotelben szálltunk meg , mivel tegnap a fiúk nagyon kifáradtak és a paparazzik is nyugtalankodnak. - Magyarázta a nőcske , majd barátságosan mosolygott és elindultunk .

Miután ( Hál'istennek ) meg lett a csomagom , a repülőtér kapuján kilépve fellélegezhettem , már nagyon zavart a sok ember. Sosem bírtam a nyüzsgést...
Egy fekete autóba szálltunk be majd ( mint utólag kiderült ) Kimiko megadta a sofőrnek az utca és egyéb címeket.
A besötétített ablakon keresztül nézelődtem és csodáltam a város fényeit . Dúdolni kezdtem az egyik legkedvencebb BTS számom, ami láthatóan feltűnt utastársamnak is , mert Kimiko fülig érő szájjal megjegyezte..

- Ezzel nagyon sokat szenvedtek

- Biztos azért lett ilyen jó! - vontam meg a vállam

- Ezt , hogy érted? - vonta föl a szemöldökét Kimiko 

- Hát régebben amikor anyu tanított varrni , mindig megszúrtam az újjam , de anya csak mosolygott és azt mondta , hogy minél többet szenved az ember egy bizonyos munkával annál elégedettebb lesz a végeredménnyel. - magyaráztam.

- Nagyon bölcs anyukád van .- Mosolyodott el meghatódva. - Büszke lehet , hogy ilyen kis lánya van mint te.

-Ezt sosem mondták. Legalább is a szüleim. - Morogtam majd lejjebb csúsztam az ülésen.

Kimiko erre nem tudott semmit mondani csak pislogott döbbenten , majd zavartan körbekémlelt .

- Megérkeztünk!- Jelentette ki a volán mögött ülő sofőr .

Kimiko és én sietve kiszálltunk és besiettünk a hotelbe. Nem nagyon volt időm körbenézni mert végig rohanni kellett , hogy észre ne vegyenek. 

Csak annyit tudnék mondani , hogy az egész hely puccos , zajos , sok benne az ember és egész tűrhetően rózsaszínek a bútorok. Egyáltalán NEM nekem való hely.

- Ez lenne a te szobád , pihenj le , öltözz át és majd szólok ha a fiúk ráérnek rendben? - mondta Kimiko 

- Persze hogyne!- Mosolyogtam rá .

A Szobában úgy éreztem magam mint valami színésznő. Nagy bársonyos francia ágy , a tapéta nagyon drága anyagból készült és a szőnyeg is gyönyörűen festett. Az ágy mellett egy üveg pezsgő 2 pohárral. 

A fürdő gyönyörű kékben pompázott. Leültem , és átvettem a BTS pólóm ,  ( ezt még anyuék csináltatták a 15. szülinapomra ) de mintha egy füttyentést hallottam volna . Hátra néztem de nem láttam senkit azonban mikor vissza fordultam az ágyon ülve megláttam J-Hope-ot .

Teljesen lefagytam. Oké , hogy egy este egy embernek 6 képtelenség is az eszébe jut . De itt kapásból 20-at tudtam volna mondani. Egyenlőre maradjunk a 7-nél ( ghihiii ez J-hope kedvenc száma )

1. Félig melltartóban hávájozom  és az egyik legdögösebb tag bámul rám ködös tekintettel. 

2. A hajam tényleg ennyire vörös ??! What the hell??!

3. Úgy állok mint aki a gatyájába csinált..mondjuk esélyes , nem ártana megkukkantani.

4. Uristen J-Hope tényleg ennyire jól néz ki ebben az ülepes nadrágban? Ne már most komolyan...

5. Ha nem tévedek most éppen az alsóját fixírozom. URISTEN ÉN AZ EKSÖNÉT NÉZEM !!!!!!  Fujj Jázmin térj már magadhoz!!

6. Hogy a francba jutott ez be? miez kaméleon , hogy beleolvad ebbe a csicsa-micsa környezetbe?!! 

7 . Az a legjobban érdekelne , hogy miért állok én még mindig fél meztelen felsőtesttel egy férfi előtt arról filózva , hogy melyik nagyobb képtelenség az , hogy ilyen retardált vagyok vagy az , hogy ez a helyzet neki nem is kényelmetlen , továbbra is nyugodtan legelteti a szemét kecses domborulataimon. 

Végül nem , hogy sikítottam volna és leütöttem volna egy serpenyővel ( na jó Jázmin még is honnan gondoltad , hogy előkapsz egy serpenyőt?! ) mint abban a mesefilmben aminek nem jut az eszembe a címe...ajjh tudjátok amiben van egy agresszív öszvér egy fogyatékos hapsi egy cuki kaméleon  meg az a csaj akinek már a 19. század óta nem vágták a haját...na mind egy. Szóval a helyett , hogy megkíséreltem volna ijedtemben kinyiffantani csórót , csak produkáltam egy nőiesnek nem mondható ájulást. .

Nem tudom , hogy ki és mikor hozott el a szobámból de fülsüketítő hát nem is tudom...rikácsolásra ébredtem , amitől kissé nagyon belenyilalt a fejembe a fájdalom. Felültem és amit láttam az a következő volt.

- Kimiko éppen J-Hope-val  ordibál , aki pedig igyekszik tövig behúzott nyakkal kisebb dobhártya károsodást szenvedni mint amit a helyzet kecsegtet . A Fejemen egy törülköző van ami baromi hideg és kezdem unni , hogy a homlokomon potyázik. Jimin velem szembe ül. És integet. Én visszaintegetek.
Rap Monster érdeklődve méreget , hol engem , hol a rikácsoló menedzsert . 

- Mit képzelsz magadról Jung Ho Seok ?!! - Váltott tragikus hang erőre a menedzser .

- Oh Shit-Oh Shit-Oh Shit my head!! - Kaptam a fejemhez felkiálltva.

- Asszem' magas szintű hallás károsodást szenvedett szegény. - Húzta el a száját JungKook, J-Hope-ra nézve.

- MIVAN?!- Hunyorgott J-Hope a többiekre nézve. 

Rap Monster egy taslival helyre rázta a rappert majd szerintem arra irányította többieket , hogy egy cseppnyi figyelmet szenteljenek neki . A Következő pillanatban közösen bocsánatot kértek a kellemetlenségért. 

- Mi a neved? - Biccentett Tea Hyung.

- Bor J-Jázmin vagyok . - Dadogtam és zavartan birizgáltam a hajam.

- Magyar vagy? - nézett nagyot J-Hope.

- Asszem' hja. - nyeltem egyet.

- Jól érzed magad? - nézett aggódva JungKook.

- Azon kívül , hogy a fejem egy perccel ezelött majd' széthasadt és fogalmam sincs ,  hogy ki öltöztetett át ...minden oké . 

- Haha ezt örömmel hallom!- Nevetett Jimin.

- Mik ezek a borzadáj ruhák?? - Emelt ki pár "göncöt" a ( na ez meg, hogy került hozzájuk?! ) bőröndömből. 

- Letennéd őket??- Álltam föl és kaptam ki a kezéből , drága szeretett nadrágom.

- Unatkozóóóóm!!! - Nyöszörgött a szőnyegen fekve Jin.

- Kajás vagyok gyerekek!! Adjon valaki enni vagy itt apokalipszis lesz...- morgott Rap Monster

- Rendelj a szobaszervíztöl!-Lökte meg JungKook.

- Az nem jóó, én gyors kaját akarok! - Hisztizett tovább.
- Én meg fáradt vagyok ...nyem megyek sehova!-Feküdt be az ölembe Tea Hyung . 

- héjj!! - Böktem meg , mert éppen párnának használt. Már pedig kicsit sem nézek ki úgy mint egy párna.

- Shhhh! - Taperolta végig az arcom majd nem zavartatva magát vissza feküdt. - Jó párna..

- Oké akkor mi lenne , ha elmennénk enni? - Vetette fel az ötletet Kimiko.
- V azt mondta nem megy sehova...- Jegyeztem meg csak úgy mellékesen.
- Fáj a fülem..- Facsarodott J-Hope és tényleg fájdalmas arcot vágott.

- Megérdemled!- Röhögte ki Jimin.

- Kinevetel te pernahajder?!!-Adott egy barackot Jimin fejére.

Őszintén érdekes volt őket így látni. Olyanok voltak mint egy nagy család. 

Mindenben ott vannak egymásnak és bármit megtennének egymásért. És én egy rajongó ...láthatom ezt.

Mázlistának érezhetem magam. Iszonyúan szeretem őket.

- Mi ez a mosolygás ? - Nézett az ölemből érdeklődve Tea Hyung .

- Csak örülök , hogy veletek lehetek . - mosolyogtam őszintén.

V nem mondott semmit csak elmosolyodott és az arcomra nyomott egy gyengéd puszit.

- E-ez mi volt Te.- V bélbe szakította a mondandómat mert ismét befogta a szám és vissza aludt .

Addig a többiek még mindig heves vitában voltak..